K Magyarázd meg nékünk ezeket a szokot, abbol jelent meg az Isten szeretete mi hozánk, hogy az ö egyetlen egy Fiát küldötte Isten evilágra, hogy élyünk ö általa.?
F A magyarázattya a, hogy az Isten nem adhatta nagyob bizonyságát szeretetinek, mint azt, hogy nékünk el küldötte egy Fiát akit érettünk ahalálra adván. meg mentene minket az örökös haláltol, és nékünk életet adna, de örökös életet, de a mi leg inkáb fel magasztallya hozánk valo szeretetit, ahogy, ollyankor küldötte el, a midön az egész emberi nemzet a vétekben lévén el merülve, nem várhatot tölle mást, hanem boszu állást, és ha el küldötte, nem azért hogy el veszese érdeme szerént, hanem hogy meg szabadittsa, és bé tölttse örökös jokal.
K Ez a szeretete Istennek, a mi szeretetünkért valo jutalomé?
F A nem, ami szeretetünkért valo jutalom, de söt még ami szeretetünknek az a kezdete. és oka, ö szeretet minket elsöben. és mi nem szerethettük volna ötet. ha minket meg nem elözöt volna, és ha nem adta volna nékünk azt a szeretetet. a melyel kelletet ötet szeretni, szeretetet adván néki, a szeretetért, mi magunktol; tsak a teremtet állatokot szerettük volna, ugyan aza szeretet is vala ami veszedelmünk, és vétkünk, mert ugy, ateremtet állatnak adtuk azt a mit tsak egyedül az Istennek kelletet volna adni. de a mi leg inkáb háláadásra indithat minket, a, hogy ez a szeretet az ö Fiának vériben állot, a ki is, hogy meg válttsa az embereket, magát fel áldozta, a kereszten meg holt, és öket meg békéltette az Attyával, bünöknek botsánattyát nyervén nékik.
K Mit kel ki hozni illyen nagy szeretetböl?
F Azt kel ki hozni szent Jánosal. hogy ha az Isten igy szeretet minket. minékünk is kel egymást szeretnünk., annyira, hogy ha szükséges, életünket is le tegyük atyánk fiáért. az az, hogy ugy kel ötet szeretnünk, valamint az Isten szeretet minket, szeretvén még ellenséginket is, mivel az Isten szeretet minket, a midön még ellenségi valánk.
K. Mitsoda értelme vagyon. ezeknek aszoknak, hogy, soha senki nem látta az Istent?
F Mert soha senki itt alat nem látta az Istent magában, és ugy amint vagyon., az alátás, aboldog. lelkeket illeti a menyekben. és az ö szenvedéseknek jutalma, hogy ötet egészen láthassák.
(II. Épistolák: 610)